Elefántdübörgés

Ha visszagondolunk a srácok jelmezeire, megállapíthatjuk, talán sohasem sikerült kialakítani a megjelenésbeli egységet. Eszméletlen fazonverseny kezdődött a tagok között. A nagy összevisszaságban azért volt némi tudatosság. Ennek Takáts Tomi volt a szenvedő alanya. Sehogyan sem tudta magáévá tenni a gondolatot, hogy az imádott csőnadrág nem minősül színpadi viseletnek. Mi mást tehetett, sorra elhagyta a kötelezővé tett trapézszárú pantallókat. Vesztére a többiek kiszúrták, hogy miben sántikál, így nem egyszer előfordult, hogy Gidófaly vigyorogva nyújtotta át neki a szomszéd ház kukájában "elveszített" ruhaneműt: Tomika képzeld, megtaláltam a nadrágodat. Ugye, örülsz?! És ha már Gidónál tartunk: ő volt a Karthagó divatdiktátora. Kezdte a bőr-show-val (bőrnadrág, bőrmellény, bőrsapka), majd folytatta a szőrshow-val, amikor vikingben nyomult. Szintén legendássá vált kezes sapkája. Attila az első világháborús repülős sapkára maga applikálta fel a műanyag kezet, amivel a koncerteken zenélni is tudott. A nevéhez fűződik nem egy "ötkezes" kompozíció. Kiss Zoli Sandokan jelmeze és Szigeti "Rubik-kockás" köpenye sem volt rigófütty. A Karthagóhoz képest a Hungária együttes sehol sem volt, legalábbis, ami a napszemüveg-divatot illeti. Hihetetlen formájú és méretű "napszemü"-ben pompázott Kocsándi Miki kivételével az egész zenekar. Ő csak azért nem homályosította el a napot, mert melléütött volna a doboknak, az meg hogy veszi ki magát?! De ha már Mikinél tartunk, áruljuk el, hogy megszállott Queen rajongó, és ez meglátszott az öltözékén is.