2020.08.08.

Leírhatatlan élmény volt!! Fél év szörnyű kényszer-csend után találkozni Veletek, és újra együtt játszani, - mit "játszani"- dehogy: zenélni, muzsikálni, megőrülni, élvezni a ROCK elképesztő összetartó...

2020.08.08.

Leírhatatlan élmény volt!! Fél év szörnyű kényszer-csend után találkozni Veletek, és újra együtt játszani, - mit "játszani"- dehogy: zenélni, muzsikálni, megőrülni, élvezni a ROCK elképesztő összetartó...

2020.08.07.

 Ami biztos, az a Barba Negra Track KARTHAGO koncert!!!! Egyelőre csak 500 főig van engedélyezve, már nagyon kevés belépőjegy maradt, aki lemarad, az kimarad! :-))) 





Elefántdübörgés

Szigeti első haknija (1970)

1970. január harmadikán indultam el életem első bulijára a Corvinával. Egy muzeális Volkswagen mikrobusszal vágtunk neki Biharnagybajomnak, ami olyan kétszázötven kilométere lehet Budapesttől. A felszereléssel együtt utaztunk, ráadásul, a tükörradiál gumikkal maximum hatvannal tudtunk száguldani.

Engem az ajtó mellé ültettek, s ez azzal járt, hogy egy idő után határozottan fázni kezdtem. Három napja voltam a csapatban, hát nem forszíroztam a dolgot. Mire leértünk, megfagyott az egész jobb oldalam. Lekísértünk néhány énekest (talán Aradszky Lacit és Szécsi Palit, már nem emlékszem pontosan) és mi is eljátszottuk a számainkat.

Következett a visszaút. Odasomfordáltam Soltészhoz, és megkérdeztem: Mondd Rezső, nem lehetne, hogy most ne én üljek az ajtó mellé? Dehogynem! - mondta előzékenyen. Ülj te legbelülre! Hatalmas kő esett le a szívemről. Igen ám, de ahová ültetett, ott volt egy lyuk a padlón, a busz egyetlen fűtőnyílása, amiből dőlt a forró levegő a lábaimra. A mikrobusz tele volt cuccal, mi meg úgy ültünk egymás mellett, mint a heringek, még fészkelődni se nagyon tudtam. Mire Budapestre értünk, hajnal háromfelé járt az idő, de nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy a lábaimról leégett az összes szőr.