Nagyon köszönjük a drága KARTHAGO rajongótábornak a tömeges megjelenést és a lelkesedést! Ez doppingolt bennünket, hogy egy ilyen frenetikus hangulatú, látványos és óriási sikeres jubileumi koncertet...
Elefántdübörgés
Az "áruló"
Az első egy-másfél esztendő koncertjeinek a legnagyobb hangulatromboló tényezője az "árulózás" volt. Bárhol lépett színpadra a Karthago, szinte mindenhol megjelent öt-hat-tíz-húsz figura, megállt az első sorokban, és egyfolytában anyázta és árulózta Gidófalvy Attilát, mert a Beatricét otthagyva érkezett Szigeti Feri zenekarába. Az egész nagyon hasonlított egy jól megszervezett provokáció-sorozatra.
Elég nehéz elképzelni ugyanis, hogy vannak olyanok, akik rendszeresen kifizetik a belépőjegyet csak azért, hogy kimutassák a nemtetszésüket. Borzasztóan idegtépő pillanatokat szereztek ezzel a zenekarnak, azokról az esetekről nem is beszélve, amikor üvegeket, köveket és féltéglákat dobáltak a színpadra. A Karthago egyik óbudai koncertjén szakadt el a türelem fonala, ahol Takáts Tamás megkérte a provokátorokat, hogy vagy menjenek ki a teremből, vagy hallgassanak el, de ha egyiket sem akarják, akkor a zenekar vonul le a színpadról. E közben az együttes kezdte kihuzigálni a hangszerek vezetékeit az erősítőkből. Máig rejtély, hogy pusztán önszántukból, netán az igazi karthagósok egyéb "ráhatásai" következtében, de mintha ott sem lettek volna, úgy eltűntek az árulózók. Szigeti Feri, hogy elejét vegye a hasonló atrocitásoknak, és hogy végleg pontot tegyen az ügy végére, megírta Az áruló című dalt. A taktika bevált. Egyre kevesebbszer, kis idő múlva pedig már egyáltalán nem lehetett szervezett rendbontókat találni a koncerteken. Ráadásul, a nótából hatalmas sláger lett. És még egy érdekesség Az áruló című dallal kapcsolatban: amikor a Piramis feloszlott, Som Lajosék próbálták elcsábítani Tamást a Karhagóból. El is mentek az egyik bulijukra, ahol Tamás ezzel a dallal válaszolt a felkérésükre: "Áruló nem leszek..."
